Mi is az EVS + pár tipp

Már régóta érlelődik ez a bejegyzés, de mindig halogattam, mert ez a száraz része a dolgoknak, de nagyon sokan kérdeztek arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy itt lehetek, ezért nem húzhatom tovább a dolgot. A legtöbb beszámoló, amit lehet olvasni magáról az EVS (European Voluntary Service) programról elég promó szagú, arról szól, hogy minden milyen szép, milyen jó és mindenki boldog. Na hát a boldogság része igaz, mert eszméletlen, hogy itt lehetek, de azért ne legyünk idealisták, elég sok hiányosság meg furcsaság van.

Szóval az EVS egy egyedülálló lehetőség 18-31 éveseknek arra, hogy hoszabb-rövidebb ideig egy másik országban lehessenek önkéntesek. Amúgy külföldön az, hogy valaki önkéntes egyáltalán nem szitokszó, mint pl. otthon. Emlékszem akárhányszor meséltem valakinek arról, hogy éppen hol önkénteskedek, egyszerre jött a válasz: "Ingyen dolgozol? Fúj, de gáz!". 

Összefoglalva, önkéntes az ember, de kap zsebpénzt, pénzt kajára vagy ehet a helyen ahol dolgozik + fizetik a szállást, ami lehet egy saját lakás (mint az én esetemben) vagy egy kollégiumban kap szobát, a lényeg, hogy van hol lakni + fizetik az oda- és visszautat. A fogadó szervezeted mindenképpen ad mellétek egy mentort, aki elvileg nem kapcsolódik a szervezethez (gyakorlatilag ki tudja...). Vele megtudod beszélni a problémákat (a mi mentorunk egy nagyon aranyos nő, de nem nagyon beszél angolul, én meg még nem állok olyan szinten az olaszban, hogy komplexebb érzéseket fejezzek ki, szóval a meetingek elég érdekesek, angol-olasz keverék + sok mutogatás) de ha a munkával van valami probléma a tutort keresd (a főnöködet). 

Az EVS alatt 2 tréning van, egy kiutazás utáni (ez nekem januárban lesz, 3 hónappal a kiutazás után... Erre most nem mondanék semmit.) és egy félidős. Itt szuper tippeket lehet kapni arra, hogy hogyan tedd tényleg szuper élménnyé az EVS-t.

A pénz, amit kapunk elvileg elég mindenre, gyakorlatilag nem. Ebből a pénzből nem tudsz nagy lábon élni vagy sokat mászkálni a nagy világban, mert bármilyen hihetetlen tényleg minden sokkal drágább itt, mint Magyarországon (pl. átlagosan 1 sör 5-6 euro, 1 pohár bor 4 euro, 1 kg kenyér 2 euro, 1 vonatjegy Firenzébe, ami 15 perc és kb. 10 km 2,5 euro). Persze én most főleg Olaszországról tudok mesélni ilyen szempontból, de tudom, hogy máshol se kapnak több pénzt az önkéntesek és nem is olcsóbb az élet. 

Tipp 1: Még ha fizetnek is mindent, jó ha elkezdesz gyűjtögetni pénzt és van tartalékod arra az esetre ha utazgatni is szeretnél vagy pl. hazamenni karácsonyra vagy bármilyen vészhelyzet van. Mert bár van biztosításunk, az úgy működik, hogy előbb ki kell fizetnem mindent, aztán utána vissza igényelhetem a pénzt, amit, ha szerencsém van, meg is kapok 2-3 hónappal később. Minden orvos és vizsgálat fizetős (kivétel persze a háziorvos), egy egyszerű vérvételért is elég sokat kell fizetni.

Ennyit a piszkos anyagiakról!

Vannak hosszú- és rövidtávú EVS projektek, amikre jelentkezhetsz. A hosszútávú 2-12 hónap, a rövidtávú 2 hét-2 hónap között van. Hosszútávú projektben életedben csak egyszer vehetsz részt (kár!) és max. 12 hónapig lehetsz önkéntes. Ha már résztvettél egy rövidtávú projektben, attól még mehetsz hosszútávúra, pl. 2 hónapig voltál rövidtávún, utána elmehetsz egy hosszútávúra, de csak max. 10 hónapra (ne feledd a 12 hónapos szabályt!!!!). De ha már egyszer voltál hosszútávún (bármennyi ideig is) utána már nem mehetsz rövidtávúra.

Tipp 2: Tényleg csak olyan helyre jelentkezz, ami illik hozzád! Mert bármilyen hihetetlen dolgozni is kell és van, hogy nem is keveset. Szóval, ha utálod a gyerekeket ne jelentkezz egy olyan projektre, ahol velük kell foglalkozni, csak azért mert egy olyan országban van, ahova menni akarsz, mert tényleg velük kell dolgozni az egész projekt alatt. 

Tipp 3: Legyél türelmes! Nekem volt olyan, hogy fél év után írtak vissza a jelentkezésemre. Óriási túljelentkezés van, még így is, hogy ez egy alig ismert program. Szóval türelem és kitartás, ha kell küldd el nekik kétszer, háromszor vagy akár többször is a dolgaidat (persze ne 1 héten belül, hanem mondjuk, ha nem válaszolnak 2-3 hónapig, nyugodtan írj nekik újra). Én ide, a Legambiente Pratohoz háromszor küldtem el a jelentkezésemet és végül a kitartásom volt az egyik oka annak, hogy most itt vagyok. Persze örökre rajtam maradt, hogy nyomattam magamat, az elején, amikor bemutatkoztam mindenki azzal kezdte, hogy áááá te vagy az, aki olyan sokszor jelentkezett. :D De nem érdekel, mert itt vagyok és csak ez számít, nem?!

Tipp 4: Írjál mindenhova projektre szabott motivációs levelet. Tudom, hogy ez sok munka, de megéri. Ez azt mutatja a szervezeteknek, hogy tényleg náluk akarsz lenni, hiszen vetted a fáradságot, hogy elolvasd végig a leírást, gondolkodtál a projekten és nem csak becsatoltad a sablon motivációs leveledet.

Tipp 5: Legyél kreatív! Rakjál sok képet a CV-dbe és a motiv. leveledbe, legyen színes, csinálj videót magadról, használj mindenféle számítógépes programot a szerkesztéshez, mindegy mit csinálsz, a lényeg, hogy kitűnj a tömegből és emlékezzenek rád.

Tipp 6: Szépíthetsz a dolgokon, de soha ne hazudj! Pl. ne hazudd azt, hogy szuperül tudsz fotózni és képeket szerkeszteni, ha igazából nem, mert lehet, hogy pont ezért választanak téged és ez lesz a dolgod a szervezetnél és lesznek kellemetlen meglepetések ha kiderül, hogy csak hazudtál...

Tipp 7: Nem titok, hogy minél több dolog van a CV-dben, annál inkább kellesz majd egy szervezetnek. Amíg ki nem jutsz, addig folyamatosan vállalj önkéntes munkát különböző helyeken, találd meg a helyedet otthon, vegyél részt különböző eseményeken, kezdj el önkénteskedni vagy dolgozni egy civil szervezetnél (hiszen EVS-en is főleg civil szervezetek vannak).

Tipp 8: Tudjál angolul! És az sem hátrány, hogyha tudsz egy kicsit (vagy nagyon) a célország nyelvén. Van ahol nem kötelező az angol nyelvtudás, de akkor tudnod kell beszélni az adott ország nyelvén. Az első hónapokban, amíg el nem kezdesz pötyögni a másik nyelven minden angolul folyik.

Tipp 9: Ne ess kétségbe a skype-interjúkon. Egyre elterjedtebb, hogyha tetszett nekik a bemutatkozásod, akkor akarnak majd egy interjút skype-on is. Ez a téma egy újabb bejegyzést megérdemelne, mert annyi tippem van ehhez is (talán valamikor a jövőben), a lényeg, hogy mosolyogj sokat, add magadat, ne aggódj a nyelvtudásod miatt (hidd el az övüké se tökéletes, sőt...) és merjél kérdezni (az mindig jó pont). Nekem voltak interjúim, amik jól sikerültek és nem engem választottak, voltak, amik rosszul sikerültek, de mégis engem akartak. Fogalmam sincs mi alapján választanak (talán valamilyen felsőbb sugallatnak engedelmeskednek), persze itt is vannak tipikus kérdések, az egész olyan, mint egy állásinterjú. 

Na de hogyan is lehet EVS-re menni?

1) keress egy küldő szervezetet. A szervezetek kapcsolatban állnak egymással, úgyhogy biztos lesz olyan, hogy egy adott szervezet csak egy megadott küldő szervezettől fogad önkénteseket. A küldő szervezet intéz mindent, a szerződést, a biztosítást, indulás előtti tréninget... stb.

Az én küldő szervezetem a Messzelátó Egyesület: http://messzelato.hu/evs

2) keress projekteket. A hivatalos database-n kívül van egy csomó weboldal és facebook oldal is, ahol találhatsz EVS projekteket. Persze, ez nehéz dolog, mert nem tudhatod, hogy éppen hova keresnek önkéntest és hova nem, szóval elég nagy lutri a dolog. 

Hivatalos: https://europa.eu/youth/evs_database

Ezekre a projektekre éppen keresnek önkénteseket: https://europa.eu/youth/vp/opportunity_list

3) csinálj egy ütős önéletrajzot és motivációs levelet és jelentkezz. Az e-mailben mindenképpen írd meg nekik, hogy már van küldő szervezeted, linkeld be a weboldalukat is, hogy utána tudjanak nézni, hogy mivel foglalkozik a szervezet. Ez fontos, mert a küldő szervezet választásod is sokat elárul rólad és előnynek számít, ha már van szervezeted.

4) reménykedj!

Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe az EVS-ről, de biztos kifelejtettem valamit... Bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok e-mailt és szívesen segítek. :) 

U.i. Köszönöm mindenkinek az üzeneteket, nagyon hízelgő és vicces egyszerre, hogy már most az én helyemre akartok pályázni, de ahogy az olaszok mondják "Piano, piano" (lassan, lassan = lassan a testtel) mert még csak 1 hónapja vagyok itt, úgyhogy nem mostanában fognak keresni helyettem embert :D ( ez majd csak nyáron lesz esedékes)

Vajon mit csináltam eddig?

Már elég régen nem írtam, ez egyrészt azért van, mert néha túl sok mindent kell csinálnom, míg máskor annyira kevés dolog történik velem, hogy megvárom, amíg van valami, amiről tudok mesélni és csak utána írok. Most éppen az utóbbi történt. Az elmúlt 1-másfél hét elég eseménytelen volt, sok szabadságunk volt, mert múlt héten valamilyen ünnep volt, azt hiszem Festa della Madonna (nem, nem az énekes). Igazából nem nagyon lehetett észrevenni, hogy ünnep volt, maximum annyi, hogy az olaszok találtak egy újabb indokot, hogy ne kelljen dolgozniuk 2-3 napig :) Úgyhogy legtöbbször csak mászkáltunk a városban vagy sziesztáztunk, vagyis főleg Miguel sziesztázott, a nappaliban berendezett magának egy második szobát, ahol végigfetrengte az egész napot a telefonjával :D 

Itt a bizonyíték a sziesztának nevezett naplopásról. Még szerencse, hogy nem tudja a blogom címét, mert amúgy nagyon mérges lenne, ha meglátná, hogy megosztottam ezt a képet...

A főnököm Cipruson van egy EVS kurzuson a non-formális tanulásról és hogy hogyan kell bevonni az önkénteseket a munkába és hogyan kell bánni velük (érdekes, kíváncsi vagyok, hogy mit tanul ott....) úgyhogy végülis ezért volt mindenki lazább és ezért engedhettük meg magunknak a több szabadidőt. 

Szóval múlt héten, hogy elüssük az időt és kevesebbet unatkozzunk úgy döntöttünk Pawellel és Miguellel, hogy elmegyünk városnéző túrára Pistoiába, ami kb. 15 percre van Pratótól, de mindenki azt mondta, hogy az egy sokkal szebb és élhetőbb város. Reggel korán felkeltünk, mert Pawel mindent szeret jó alaposan végigjárni, elolvasni és megcsodálni, úgyhogy reggel 9-kor már a városban is voltunk azzal a tervvel, hogy este érünk csak haza. Na ehhez képest már délre visszaértünk a lakásba. Pistoia tényleg nagyon szép városka, de elég unalmas és a belvárosa se olyan nagy, hogy egy egész napot el lehetett volna ott tölteni, úgyhogy 3 óra mászkálás és templom nézés (eszméletlen mennyi templom van egy átlagos olasz városban és ugye Pawel miatt az összesbe be kellett menni, a végén már megkülönböztetni se tudtuk őket) úgy döntöttünk, hogy mindent láttunk, amit lehetett. A belvárosról sajnos nincsenek nagyon képeim, mert minden téren karácsonyi vásárnak nevezett kínai piacok voltak, úgyhogy max. azokról tudtam volna képeket készíteni, de a látnivalókat sajnos teljesen eltakarták...

A piros pötty Pistoia, a lila meg Prato. Lehet látni, hogy csak 17 km. (Azért ír majdnem 4 órát az útnak, mert gyaloglásra állítottam).

Nem tudom miért tetszik annyira ez a graffiti, de szerintem nagyon cuki! :)

Múlt szombaton este Alessandroval, az egyik olasz barátunkkal és pár barátjával elmentünk Firenzébe. Nagyon érdekes, hogy ezek az olaszok mit neveznek partizásnak. Hajnali 2-kor az egyik téren álldogáltunk a nagyon hidegben egy körben és beszélgettünk mindenféle ital vagy étel nélkül. És nehogy azt higgyétek, hogy csak mi csináltuk ezt, rajtunk kívül még vagy százan álldogáltak ezen a téren ugyanúgy, mint mi, élvezve a hideg, kedves, december eleji időjárást... Nagyon furcsa volt, remélem többször nem fogjuk ezt csinálni, bár nyáron biztos elviselhetőbb.

Megvolt a saját kis Oscar eseményünk is a héten, bemutatásra került a Cascine di Tavola film, amire egy csomóan eljöttek és elég nagy siker volt. Bár a filmből nem nagyon értettem semmit, mert valamilyen dialektusban volt, azért a képek szépek voltak.

Olaszon elkezdtem egyedül tanulni, mert felismerték, hogy kicsit magasabb szinten vagyok, mint a többiek és az igék ragozása másfél óráig hetente 2x nem nyújt nekem frenetikus boldogságot. Sőt magántanárom is van a kurzuson belül, ő Enrique és szuper tanár. Most már tényleg a júliusi nyelvvizsga a cél!

Tegnap pedig kirándulni voltam Karimmal, Pawellel, Miguellel, Andreaval és az egyik barátjával Davidevel. Januárban egy osztállyal kell kirándulni mennünk, ehhez a túrához kerestünk útvonalat. Egy várhoz mentünk végül, amiről még Dante is ír az Isteni színjáték Purgatórium részében. Ami bizonyítható a történelem alapján az csak annyi, hogy Dante egy éjjel arra járt, menedéket kért a vár urától, de az durván elküldte. Amúgy szerintem az igazi kérdés az, hogy Dante mit keresgélt az erdő közepén, óriási hegyek között éjjel, egyedül, és miért számít bunkóságnak az, ha valaki nem akarja, hogy egy vadidegen a házában aludjon (jó persze nem volt szép dolog elküldeni csak úgy). De persze ezt senki se feszegeti, mert Dante mégis csak Dante, na de szerencsére az erdő végében (ha láttátok volna a helyet, akkor tudnátok, hogy olyan itt nincs) találkozott valakivel, aki segített rajta. De hogy hogyan vagy mivel az rejtély. A vár neve Rocca di Cerbaia és egy hihetetlenül nyugodt hely. Körös-körül óriási hegyek, erdők és a vármaradványok; nagyon megnyugtató volt kimozdulni kicsit a városból és a nyüzsgésből.

Igen, az én vagyok háttal, lehet látni, hogy még élek és virulok.

Ez volt a vár belsejében, olyan mintha egy malom lett volna, de soha se volt malom ez a vár, úgyhogy teljesen érthetetlen a dolog.

Lehet, hogy pár emberben felmerült a kérdés, hogyha négyen vagyunk EVS önkéntesek, akkor miért mindig csak Miguellel és Pawellel csinálok dolgokat és miért nem írok soha a másik lányról. Nos, vele nem éppen a legjobb a kapcsolatunk, valamiért nem nagyon bír minket és az érzés kezd kölcsönös lenne és mivel nem szeret túrázni se,ezért ő soha nem jön velünk ezekre a kirándulásokra. Azt hiszem a következő bejegyzésem arról fog szólni, hogy mit tanultam ezalatt a másfél hónap alatt az emberi kapcsolatokról és mi az amit még nem sikerült megtanulnom. Mert bizony sokat tanultam és folyamatosan tanulok is mindig valami újat. Óóó és képzeljétek, 7 nap és megyek haza karácsonyra! Szeretek itt lenni, de azért örülök, hogy kicsit hazamehetek :)

Egy zsúfolt hét

El se hiszem, hogy ma már megint péntek van. A hétvégén és ezen a héten annyi tennivaló volt az irodában és az irodán kívül is, hogy már most nagyon fáradt vagyok. Eddig minden nap kellett valamire készülni vagy valamit csinálni, úgyhogy nem unatkoztam. 

Szombaton a Piazza Duomon voltunk kint, a Climate Marchot promóztuk, ami vasárnap volt Rómában és igazából egész Európában. Én nem mentem Rómába vasárnap, pedig mehettem volna, de ez az egész tüntetősdi nem az én műfajom, a városban körbenézi meg nem tudtam volna, mert tüntetni kellett volna. Ez az egész Climate March a természetvédelemről szólt, a megújuló energiák felhasználását követelték az emberek a nem megújulók helyett, és azért tüntettek, hogy jobban törődjünk a környezettel, mert így sok természeti katasztrófát is megelőzhetnénk, valamint, hogy tartsuk +2 C alatt a globális felmelegedést (tömören és röviden összefoglalva). Igazából szombaton csak annyit csináltam, hogy a gyerekekkel színezgettem meg beszélgettem, mert velük senki se akart/ tudott foglalkozni.

Szombat este tartottunk egy vacsorát a lakásban, ahova meghívtunk egy csomó embert és majdnem mindenki el is jött és pukkadásig ettük magunkat :D

Vasárnap bementem Firenzébe, hogy meglátogassak egy szuper boltot, a Kiko-t. A városban éppen futóverseny volt, úgyhogy szinte minden le volt zárva még a gyalogosok elől is. Lehetetlen volt mozogni, óriási volt a tömeg és minden olasz nagyon ideges volt. Mindenki átmászott a kordonokon, ordibáltak egymással, löködték egymást és néha a futókat is, nagyon szürreális volt.

A héten tartottuk az első Acqua Scienza előadást, ami igazából egy rendhagyó matek óra 13-14 éveseknek a CSN-ben (amiről már írtam, hogy egy állatkertszerűség). A mi feladatunk az voltq, hogy matekos feladatokat találjunk ki és valósítsuk is meg őket. A gyerekeket 4 csoportra osztottuk őket az országaink szerint és örömmel jelenthetem ki, hogy Magyarország nyert! :)

Ők voltak az én csapatom. Nagyon cukik voltak, a végén megölelgettek, meg nyomatták magyarul, hogy Hajrá Magyarország!

Egy hónap után eljutottunk oda, hogy ha megbetegszünk akkor elmehetünk a háziorvoshoz... A héten bejelentkeztünk hozzá, hogy itt vagyunk, de majd jövő héten elmegyünk kávézni vele (olasz módi), hogy kifaggathasson minket az előző betegségeinkről. Remélem beszél angolul, máskülönben elég érdekes beszélgetés lesz. 

Ma délelőtt elmentünk egy Cascine di Tavola nevű helyre, ami régen a Medici családé volt. Ez most egy nyilvános park (vagyis egy része) de régen a Mediciek egyik vidéki birtoka volt, ahol vadásztak és a hétvégéket töltötték. A hely egészen a II. Világháborúig lakott volt, de valószínűleg most is laknak ott hajléktalanok. A fő épületért most megy a bírósági eljárás a Legambiente és valami magánszemély között, aki luxus hotelt akar belőle csinálni. A Legambiente ezzel szemben szeretné megnyitni az épületet az emberek előtt, egyfajta skanzent szeretne létrehozni. A hely le volt zárva, de persze mi bemásztunk, hogy csináljunk pár képet. Valamikor nagyon szép lehetett, de most teljesen az enyészeté és szomorú volt ilyen állapotban látni. Valahol még az erdeti csempék és falfestmények is megvoltak.

Csütörtökön megyünk egy filmbemutatóra, ami erről a helyről szól, itt a trailer: 

https://m.youtube.com/watch?v=GeTFhRJ5Rx4