Vajon mit csináltam eddig?

Már elég régen nem írtam, ez egyrészt azért van, mert néha túl sok mindent kell csinálnom, míg máskor annyira kevés dolog történik velem, hogy megvárom, amíg van valami, amiről tudok mesélni és csak utána írok. Most éppen az utóbbi történt. Az elmúlt 1-másfél hét elég eseménytelen volt, sok szabadságunk volt, mert múlt héten valamilyen ünnep volt, azt hiszem Festa della Madonna (nem, nem az énekes). Igazából nem nagyon lehetett észrevenni, hogy ünnep volt, maximum annyi, hogy az olaszok találtak egy újabb indokot, hogy ne kelljen dolgozniuk 2-3 napig :) Úgyhogy legtöbbször csak mászkáltunk a városban vagy sziesztáztunk, vagyis főleg Miguel sziesztázott, a nappaliban berendezett magának egy második szobát, ahol végigfetrengte az egész napot a telefonjával :D 

Itt a bizonyíték a sziesztának nevezett naplopásról. Még szerencse, hogy nem tudja a blogom címét, mert amúgy nagyon mérges lenne, ha meglátná, hogy megosztottam ezt a képet...

A főnököm Cipruson van egy EVS kurzuson a non-formális tanulásról és hogy hogyan kell bevonni az önkénteseket a munkába és hogyan kell bánni velük (érdekes, kíváncsi vagyok, hogy mit tanul ott....) úgyhogy végülis ezért volt mindenki lazább és ezért engedhettük meg magunknak a több szabadidőt. 

Szóval múlt héten, hogy elüssük az időt és kevesebbet unatkozzunk úgy döntöttünk Pawellel és Miguellel, hogy elmegyünk városnéző túrára Pistoiába, ami kb. 15 percre van Pratótól, de mindenki azt mondta, hogy az egy sokkal szebb és élhetőbb város. Reggel korán felkeltünk, mert Pawel mindent szeret jó alaposan végigjárni, elolvasni és megcsodálni, úgyhogy reggel 9-kor már a városban is voltunk azzal a tervvel, hogy este érünk csak haza. Na ehhez képest már délre visszaértünk a lakásba. Pistoia tényleg nagyon szép városka, de elég unalmas és a belvárosa se olyan nagy, hogy egy egész napot el lehetett volna ott tölteni, úgyhogy 3 óra mászkálás és templom nézés (eszméletlen mennyi templom van egy átlagos olasz városban és ugye Pawel miatt az összesbe be kellett menni, a végén már megkülönböztetni se tudtuk őket) úgy döntöttünk, hogy mindent láttunk, amit lehetett. A belvárosról sajnos nincsenek nagyon képeim, mert minden téren karácsonyi vásárnak nevezett kínai piacok voltak, úgyhogy max. azokról tudtam volna képeket készíteni, de a látnivalókat sajnos teljesen eltakarták...

A piros pötty Pistoia, a lila meg Prato. Lehet látni, hogy csak 17 km. (Azért ír majdnem 4 órát az útnak, mert gyaloglásra állítottam).

Nem tudom miért tetszik annyira ez a graffiti, de szerintem nagyon cuki! :)

Múlt szombaton este Alessandroval, az egyik olasz barátunkkal és pár barátjával elmentünk Firenzébe. Nagyon érdekes, hogy ezek az olaszok mit neveznek partizásnak. Hajnali 2-kor az egyik téren álldogáltunk a nagyon hidegben egy körben és beszélgettünk mindenféle ital vagy étel nélkül. És nehogy azt higgyétek, hogy csak mi csináltuk ezt, rajtunk kívül még vagy százan álldogáltak ezen a téren ugyanúgy, mint mi, élvezve a hideg, kedves, december eleji időjárást... Nagyon furcsa volt, remélem többször nem fogjuk ezt csinálni, bár nyáron biztos elviselhetőbb.

Megvolt a saját kis Oscar eseményünk is a héten, bemutatásra került a Cascine di Tavola film, amire egy csomóan eljöttek és elég nagy siker volt. Bár a filmből nem nagyon értettem semmit, mert valamilyen dialektusban volt, azért a képek szépek voltak.

Olaszon elkezdtem egyedül tanulni, mert felismerték, hogy kicsit magasabb szinten vagyok, mint a többiek és az igék ragozása másfél óráig hetente 2x nem nyújt nekem frenetikus boldogságot. Sőt magántanárom is van a kurzuson belül, ő Enrique és szuper tanár. Most már tényleg a júliusi nyelvvizsga a cél!

Tegnap pedig kirándulni voltam Karimmal, Pawellel, Miguellel, Andreaval és az egyik barátjával Davidevel. Januárban egy osztállyal kell kirándulni mennünk, ehhez a túrához kerestünk útvonalat. Egy várhoz mentünk végül, amiről még Dante is ír az Isteni színjáték Purgatórium részében. Ami bizonyítható a történelem alapján az csak annyi, hogy Dante egy éjjel arra járt, menedéket kért a vár urától, de az durván elküldte. Amúgy szerintem az igazi kérdés az, hogy Dante mit keresgélt az erdő közepén, óriási hegyek között éjjel, egyedül, és miért számít bunkóságnak az, ha valaki nem akarja, hogy egy vadidegen a házában aludjon (jó persze nem volt szép dolog elküldeni csak úgy). De persze ezt senki se feszegeti, mert Dante mégis csak Dante, na de szerencsére az erdő végében (ha láttátok volna a helyet, akkor tudnátok, hogy olyan itt nincs) találkozott valakivel, aki segített rajta. De hogy hogyan vagy mivel az rejtély. A vár neve Rocca di Cerbaia és egy hihetetlenül nyugodt hely. Körös-körül óriási hegyek, erdők és a vármaradványok; nagyon megnyugtató volt kimozdulni kicsit a városból és a nyüzsgésből.

Igen, az én vagyok háttal, lehet látni, hogy még élek és virulok.

Ez volt a vár belsejében, olyan mintha egy malom lett volna, de soha se volt malom ez a vár, úgyhogy teljesen érthetetlen a dolog.

Lehet, hogy pár emberben felmerült a kérdés, hogyha négyen vagyunk EVS önkéntesek, akkor miért mindig csak Miguellel és Pawellel csinálok dolgokat és miért nem írok soha a másik lányról. Nos, vele nem éppen a legjobb a kapcsolatunk, valamiért nem nagyon bír minket és az érzés kezd kölcsönös lenne és mivel nem szeret túrázni se,ezért ő soha nem jön velünk ezekre a kirándulásokra. Azt hiszem a következő bejegyzésem arról fog szólni, hogy mit tanultam ezalatt a másfél hónap alatt az emberi kapcsolatokról és mi az amit még nem sikerült megtanulnom. Mert bizony sokat tanultam és folyamatosan tanulok is mindig valami újat. Óóó és képzeljétek, 7 nap és megyek haza karácsonyra! Szeretek itt lenni, de azért örülök, hogy kicsit hazamehetek :)