2 hét

Ma pontosan 2 hete, hogy megérkeztem Olaszországba. Most jutottam el addig a gondolatig, hogy nem nyaralni vagyok itt, és hogy még nagyon-nagyon sokáig maradhatok. Már most sokat tanultam és sok olyan emberrel találkoztam, akik nagyon a szívemhez nőttek. Amíg pályáztam a projektekre végig azt hittem, hogy semmi másról nem szól majd az EVS-em, csak arról, hogy megtanulhatok egy számomra tetsző nyelvet. De rájöttem, hogy ez itt most másodlagos, azért kell megtanulni a nyelvet, hogy tudjál kommunikálni másokkal és dolgozni, de nem ez a fő cél. Az én projektemben nagy hangsúlyt fektetnek a személyiségre. Mindenféle játékot játsszunk, próbára tesznek minket, és ha valaki csak játssza magát az elég hamar kiderül. Úgyhogy tényleg mindenki csak olyan projektre jelentkezzen, amit teljes szívéből szeret, különben szenvedés lesz az egész.

Az első tényleg nagy próbatétel a mostani hétvége volt. 2 napot az erdőben töltöttünk, a Rifugio le Cave nevű helyen, ahol az egész nyarat fogjuk tölteni, mert táborokat és workcampeket fogunk vezetni. A házban nincs internet, és a mobilok se nagyon működnek, mert nincsen térerő. Nekem annyira nem hiányoztak ezek a dolgok, de voltak, akik teljes letargiába estek emiatt, de végülis nem nyaralni mentünk oda, hanem dolgozni. A ház egyfajta vendégház is, a kirándulók megállhatnak inni egy kávét vagy enni valamit, nekünk kellett kiszolgálni őket, meg takarítani is, de én végig a konyhán voltam és segítettem főzni :) és végre ülhettem egy ilyen szuper autóban is, mert más kocsi nem tud feljönni a hegyekbe, tuti, hogy ilyenem lesz! 7-en aludtunk egy szobában, olyan volt, mint 1 tábor, emeletes ágyak, horkolás, nevetgélés és suttogás lefekvés előtt. Este társasjátékoztunk meg beszélgettünk a tűz mellett, éjjeli sétára mentünk és sokat ettünk. Másnap reggel sikerült Sashát kiakasztanom (ő aludt alattam),  mert megdobáltam a tornacipőmmel, hogy kelljen már fel, tényleg olyan volt, mint 1 tábor. :D

(Miguel, Sasha, Pawel, Natalia és én éppen ebédelünk :)

Nekem nagyon tetszik ez a hely, annyira nyugodt, éjjel az ég tele van csillagokkal és nagyon sok állat van mindenhol. Itt aztán tényleg csak az erdő van, semmi más, vasárnap reggel, amikor kint kávéztam egyedül, egyszer csak egy óriási szarvas volt nagyon-nagyon közel hozzám. Az erdő tele van szelíd gesztenye fákkal, szedtünk egy csomót és a kandallóban megsütöttük őket. Azért a hangulat elég szomorú is volt, mert Dani és Sasha pénteken elhagynak minket, nekik ez volt az utolsó látogatásuk Rifugioba, mint EVS önkéntesek. Nagyon megszerettem őket, eszméletlenül fognak hiányozni. Ők olyanok, mint 2 őrangyal, mindig vigyáznak ránk, segítenek és eligazítanak minket, biztosan más lesz nélkülük a légkör. De nem is akarok erre gondolni, még itt vannak 3 napig, szerdán lesz 1 búcsúztató parti, addig még sokat beszélhetünk és bármikor meglátogathatnak minket (mondjuk Sashánál ez nem tudom, hogy hogyan van, mert neki kell engedély, hogy az EU-ba jöhessen), de azért mindenki elég szomorú.

Ma a Teatro Fabbricchinoban voltunk Miguellel, ezt a helyet is imádom, gyerekekkel kell foglalkozni, minden hónapban másfajta előadás van, most éppen a vízről tanulhatnak. Fél óra színház, fél óra interaktív játék, egy nagyon új módszerrel. 1 nap, 2 előadás van, és csak olaszul beszélünk.

Miguel és én. Ezt a ruhát kell hordani munka közben, hogy mi is "kutatónak" tűnjünk :)

Szóval velem minden rendben. Tutto bene! Kezdek barátkozni, olaszul beszélni, sok kávét inni és mutogatni. Még mindig Miguellel van a legjobb kapcsolatom, de nagyon sokat beszélgetek Sashával és a töbiekkel is. Megismerkedtem más EVS önkéntesekkel a városban, nagyon sok a spanyol... Meetingek vannak, zajlik az élet.

A presto!