Non ti preoccupare!

Azaz ne aggódj. Ez a mondat lehetne akár az olaszok jelmondata is. Mindent szépen komótosan csinálnak és nem igazán zavartatják magukat. Nem akartam elhinni Daninak és Ilarianak, amikor azt mondták a Skype-interjún, hogy ez az egyik legfontosabb mondat itt, de most már látom, hogy igazuk volt. Mindenkinek a viselkedése ezt sugározza, és ez nagyon szimpatikus bennük. Otthon túl sokat aggódtam mindenféle dolog miatt, ami most már nem is számít, szóval a következő év nagy feladata, hogy lazítsak és non mi preoccupare (ne aggódjak). 

A reggel egy jó kis feketével kezdődött, utána elmentünk egy helyre, ahol isteni cappucinot és péksütiket lehetett venni. Az enyém egy leveles tésztás, ropogós, meleg, nutellás csoda volt, még vagy ötöt meg tudtam volna enni belőle...

Utána kimentünk a vasútállomásra, ahol találkozhattam egy másik Legambiente taggal, Andrea-val, aki a túrákért felelős a szervezetnél (ha jól értettem). 

Délben megérkezett Pawel, a lengyel önkéntes, aki grafikus dizájnerként dolgozott Krakkóban csak unta az egész napos photoshoppolást és váltott. Két hete tudta meg hogy jöhet Pratoba és szó nélkül jött is, egy csomó karamella (tejes, vajas, csokis, csoki bevonatos) és 2 liter rózsaszín alkohol társaságában. Ezt az italt az apukája csinálja otthon és csak az ő ismerőseik ismerik. Állítólag gyümölcs íze van, szerintem egyszerűen csak vodka ízű.

Délután próbáltuk elintézni az olasz sim-kártyát és a buszbérletet, de egyiket se sikerült, egyrészt a siesta (13-15:30 között szinte minden zárva van) másrészt az általános információ hiány miatt. Bementünk az irodába, ahol végre találkozhattunk Ilariaval (ő az egyik főnök),megnéztük az irodát, aztán kicsit beszélgettünk a Teatro Fabbrichino-ról, amin jövő héten kezdünk el dolgozni. Ez egy színházas, gyerekes program egy kis kézműveskedéssel fűszerezve, részletek majd később jönnek, ha már én is többet tudok.

Este elmentünk és tettünk egy kört a városban Sashával és Pawellel. Elég sokat sétáltunk, megnéztük a kínai negyedet, a folyópartot, a könyvtárat és a régi városrészt (ahol lakunk). Sasha nagyon jó idegenvezető, ismeri az összes jó helyet a városban és mindenről tud valami érdekes történetet mesélni. A folyóban hihetetlenül sok nutria él, este láttam legalább tizenötöt, elég kövérek és hagyják, hogy az ember közel menjen hozzájuk. Lehet egyet megpróbálok majd befogni.

Egy tipikus utca

A könyvtár

A városban imádják a modern művészeteket, van múzeum és sok modern szobor is. Ez a könyvtárban van, könyvekből készült és imádom ❤️

Pratoban minden nagyobb átjárónak arca van

Az egyik leghíresebb tér Pratoban. Egy hét múlva jön a pápa és ebben a külső szószékben fog beszédet mondani.

Az egyik kedvenc terem.

Itt, Pratoban nagyon-nagyon meleg van még most is, rövidujjúban mászkálunk, de sokan rövidnadrágot hordanak még. Tetszik a város, de egyértelműen vannak problémák, mint például a túlzott drogozás. 

Ma már használtam kicsit az olaszt, magamnak rendeltem teát (mandulás volt, az illata jobb volt mint az íze) az egyik helyen és egyszerű mondatokat is képes voltam használni. 

Holnap délelőtt kirándulni megyünk a hegyekbe, végre használhatom a túrabakancsomat! :)