2015. november 24., kedd

1 hónap

Bizony-bizony, nekem is furcsa, de hétfőn lesz 4 hete annak, hogy megérkeztem ide, Pratóba. Ez az egy hónap nagyon gyorsan eltelt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt zökkenőmentes. Teljesen idegen emberekkel együtt lakni és dolgozni még otthon, Magyarországon is nagyon nehéz, hát még egy idegen országban, úgy hogy nagyon közös nyelv sincs, amit használhatnánk. Én szeretnék többet olaszul beszélni, de mivel a többi önkéntes nem beszél olaszul egyáltalán, ezért rám lett parancsolva, hogy angolul beszéljek. Helyiekkel pedig nagyon nehéz ismerkedni/barátkozni, mert nyilván még nem tudom annyira a nyelvet, hogy bármiről beszélgethessek, ők pedig nem annyira toleránsak, hogy várjanak 5 percet, amíg kinyögök egy nehezebb mondatot. Úgyhogy most eléggé szenvedek attól, hogy hogyan tudnám megtanulni a nyelvet minél gyorsabban és könnyebben. Az olasz tanfolyam nekem elég haszontalan, már mindent tanultam, amit ott veszünk, és az se segít, hogy tele van a tanfolyam arab migránsokkal, akik nem tudják az itteni írásmódot és a betűket. Bár tegnap azt mondta a tanár, Roberto, hogy nekem mindenképpen mennem kell júliusban középfokú nyelvvizsgázni, úgyhogy remélem valami történni fog annak érdekében, hogy én is haladhassak a tanulásban.
Programokban és munkában nincs hiány, mindig van valami tennivaló. A héten CSN-ben (Centro di Scienza Naturali, egy kisebb állatkertszerűség) dolgoztam 4-5 éves gyerekekkel, és folyamatosan megy a színházas projekt is. December elsején lesz egy kurzusunk a vízről, vízpazarlásról, tegnap este arra raktuk össze a játékokat, adatokat kerestünk, kreatívkodtunk egy kicsit. Most éppen Arezzoban vagyok, egy energiáról szóló maratoni kurzuson veszünk részt Miguellel (10-18 tart). A várost sajnos nem fogjuk tudni teljesen körbejárni, csak egykicsit körül nézünk, de megfogadtuk, hogy visszajövünk majd.
Nagyon sokat megyek kirándulni a hegyekbe, persze nem egyedül, mert még nem ismerem az itteni tájat. Vasárnap Andreával és a kutyájával, Oscarral voltam egy hoszabb túrán a hegyekben. Gyönyörű volt az idő, sütött a nap és elég meleg is volt, ami sajnos már nem mondható el erre a hétre. Elég hideg van, a lakásban is, úgyhogy mindannyian köhögünk és meg vagyunk fázva. 
Kedden éjjel, Miguellel, Karimmal és Andreával szerveztünk egy éjjeli túrát a hegyekbe (Monteferrato a hely neve). A hegy tetején van egy kis házikó, ahol a túrázók megpihenhetnek kicsit, van kandalló, ahol lehet sütni meg tüzet rakni, nagyon kedves hely. Ott vacsoráztunk, grilleztünk csirkét meg zöldségeket és sokat beszélgettünk. Aznap éjjel pont telihold volt, úgyhogy amikor jöttünk le a hegyről, nem is kellett elemlámpát használnunk, annyira világos volt a hold miatt. Ha úgy képzelitek el ezeket a túrákat, hogy csak sétálgatunk kicsit, beszélgetünk meg pihengetünk, na akkor teljesen rosszul gondoljátok. Meredek hegyoldalakon kell felmásznunk, ráadásul a talaj mindenhol nagyon sziklás, csakhogy még nehezebben lehessen megmászni ezeket a hegyeket. Általában Andrea a túravezető és ő mindig nagyon gyorsan megy. Van, hogy ok nélkül elkezd futni felfelé és nekünk ugye követni kell, ha nem akarunk lemaradni és elveszni. Minden erőmet (akarat- és testi erőmet is) össze kell szednem ezeken a túrákon, hogy ne könyörögjek egy kis pihenőért. De még a legelején megfogadtam, hogy sose fogok nyavalyogni ezeken a kirándulásokon és sose kell majd miattam megállni pihenni. A túrák nagyon jó edzések is, hiszen nyáron vagy workcampeket vagy gyerektáborokat fogok vezetni és ott mindennap ilyen túrák vannak, úgyhogy ez most a felkészülési időszak számomra.
Azért is nagyon hasznos a hegyekben mászkálás, mert irtózatosan sokat eszek itt. Olaszországban a pasta-pizza-kávé szentháromság tényleg nem vicc. A reggeli csak valami édes péksüti lehet, lehetőleg lekvárral vagy nutellával. Reggeli előtt gyorsan lehúznak egy erős fekete kávét, reggeli közben cappucinót isznak és abba mártogatják a péksütijüket, de képesek akár egy egész szelet lekvároskenyeret is beletunkolni a kávéjukba. Aztán délelőtt isznak még 1-2 erős cafè normale-t és indulhat a nap. Ebédre valami szendvicset esznek, sonkával, sajttal, vagy tésztát főznek, aztán délután még isznak 5 kávét, péksütiznek, aztán vacsorára megint pizzát vagy tésztát esznek. Ez így nem tűnik soknak de itt kell megjegyeznem, hogy minden nagyon-nagyon-nagyon finom és minőségi. Itt, Toscanában különösen fontosnak tartják a 0 kilométeres termékeket (amik igazából helyi termékeke, a lényeg, hogy nem nagyon akarják támogatni azoknak a termékeknek az importját, amik maguk is meg tudnak termelni) és a házi készítésű dolgokat. Persze mint minden minőségi dolognak, itt is mindennek meg van az ára. Egy jó tanács: Soha ne számold át az árakat forintra! Ha mégis megteszed, szívinfarktust fogsz kapni, annyira drága minden. 
Az irodában elterjedt az a nézet, hogy én hajlamos vagyok mindent túlgondolni, úgyhogy tömegével jönnek a tanácsok: ne gondolkodj, csak csináld, amit szeretnél; ez az 1 év olyan hamar véget ér, élvezd minden percét, gondolkodás nélkül. Van benne igazság, bár szerintem inkább itt gondolkodnak keveset, nem én sokat :D De azért megfogadtam, hogy igyekszem az itteni életritmus szerint élni és akkor talán kevesebbet fogok rágódni a dolgokon. Most túl sokat gondolkozom azon, hogy ha ezt meg azt mondom vagy teszem, akkor mit fognak gondolni a többiek, hátha félreértik...stb. Nem lesz egyszerű elérniazt, hogy ne érdekeljenek ezek a dolgok, de azért előbb-utóbb biztos sikerül fejlődnöm. 
Bocsánat, de képeket sajnos most nem tudok mutatni, de később sok-sok képet fogok feltölteni :)

Buona serata a tutti! ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése