Mi is az EVS + pár tipp

Már régóta érlelődik ez a bejegyzés, de mindig halogattam, mert ez a száraz része a dolgoknak, de nagyon sokan kérdeztek arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy itt lehetek, ezért nem húzhatom tovább a dolgot. A legtöbb beszámoló, amit lehet olvasni magáról az EVS (European Voluntary Service) programról elég promó szagú, arról szól, hogy minden milyen szép, milyen jó és mindenki boldog. Na hát a boldogság része igaz, mert eszméletlen, hogy itt lehetek, de azért ne legyünk idealisták, elég sok hiányosság meg furcsaság van.

Szóval az EVS egy egyedülálló lehetőség 18-31 éveseknek arra, hogy hoszabb-rövidebb ideig egy másik országban lehessenek önkéntesek. Amúgy külföldön az, hogy valaki önkéntes egyáltalán nem szitokszó, mint pl. otthon. Emlékszem akárhányszor meséltem valakinek arról, hogy éppen hol önkénteskedek, egyszerre jött a válasz: "Ingyen dolgozol? Fúj, de gáz!". 

Összefoglalva, önkéntes az ember, de kap zsebpénzt, pénzt kajára vagy ehet a helyen ahol dolgozik + fizetik a szállást, ami lehet egy saját lakás (mint az én esetemben) vagy egy kollégiumban kap szobát, a lényeg, hogy van hol lakni + fizetik az oda- és visszautat. A fogadó szervezeted mindenképpen ad mellétek egy mentort, aki elvileg nem kapcsolódik a szervezethez (gyakorlatilag ki tudja...). Vele megtudod beszélni a problémákat (a mi mentorunk egy nagyon aranyos nő, de nem nagyon beszél angolul, én meg még nem állok olyan szinten az olaszban, hogy komplexebb érzéseket fejezzek ki, szóval a meetingek elég érdekesek, angol-olasz keverék + sok mutogatás) de ha a munkával van valami probléma a tutort keresd (a főnöködet). 

Az EVS alatt 2 tréning van, egy kiutazás utáni (ez nekem januárban lesz, 3 hónappal a kiutazás után... Erre most nem mondanék semmit.) és egy félidős. Itt szuper tippeket lehet kapni arra, hogy hogyan tedd tényleg szuper élménnyé az EVS-t.

A pénz, amit kapunk elvileg elég mindenre, gyakorlatilag nem. Ebből a pénzből nem tudsz nagy lábon élni vagy sokat mászkálni a nagy világban, mert bármilyen hihetetlen tényleg minden sokkal drágább itt, mint Magyarországon (pl. átlagosan 1 sör 5-6 euro, 1 pohár bor 4 euro, 1 kg kenyér 2 euro, 1 vonatjegy Firenzébe, ami 15 perc és kb. 10 km 2,5 euro). Persze én most főleg Olaszországról tudok mesélni ilyen szempontból, de tudom, hogy máshol se kapnak több pénzt az önkéntesek és nem is olcsóbb az élet. 

Tipp 1: Még ha fizetnek is mindent, jó ha elkezdesz gyűjtögetni pénzt és van tartalékod arra az esetre ha utazgatni is szeretnél vagy pl. hazamenni karácsonyra vagy bármilyen vészhelyzet van. Mert bár van biztosításunk, az úgy működik, hogy előbb ki kell fizetnem mindent, aztán utána vissza igényelhetem a pénzt, amit, ha szerencsém van, meg is kapok 2-3 hónappal később. Minden orvos és vizsgálat fizetős (kivétel persze a háziorvos), egy egyszerű vérvételért is elég sokat kell fizetni.

Ennyit a piszkos anyagiakról!

Vannak hosszú- és rövidtávú EVS projektek, amikre jelentkezhetsz. A hosszútávú 2-12 hónap, a rövidtávú 2 hét-2 hónap között van. Hosszútávú projektben életedben csak egyszer vehetsz részt (kár!) és max. 12 hónapig lehetsz önkéntes. Ha már résztvettél egy rövidtávú projektben, attól még mehetsz hosszútávúra, pl. 2 hónapig voltál rövidtávún, utána elmehetsz egy hosszútávúra, de csak max. 10 hónapra (ne feledd a 12 hónapos szabályt!!!!). De ha már egyszer voltál hosszútávún (bármennyi ideig is) utána már nem mehetsz rövidtávúra.

Tipp 2: Tényleg csak olyan helyre jelentkezz, ami illik hozzád! Mert bármilyen hihetetlen dolgozni is kell és van, hogy nem is keveset. Szóval, ha utálod a gyerekeket ne jelentkezz egy olyan projektre, ahol velük kell foglalkozni, csak azért mert egy olyan országban van, ahova menni akarsz, mert tényleg velük kell dolgozni az egész projekt alatt. 

Tipp 3: Legyél türelmes! Nekem volt olyan, hogy fél év után írtak vissza a jelentkezésemre. Óriási túljelentkezés van, még így is, hogy ez egy alig ismert program. Szóval türelem és kitartás, ha kell küldd el nekik kétszer, háromszor vagy akár többször is a dolgaidat (persze ne 1 héten belül, hanem mondjuk, ha nem válaszolnak 2-3 hónapig, nyugodtan írj nekik újra). Én ide, a Legambiente Pratohoz háromszor küldtem el a jelentkezésemet és végül a kitartásom volt az egyik oka annak, hogy most itt vagyok. Persze örökre rajtam maradt, hogy nyomattam magamat, az elején, amikor bemutatkoztam mindenki azzal kezdte, hogy áááá te vagy az, aki olyan sokszor jelentkezett. :D De nem érdekel, mert itt vagyok és csak ez számít, nem?!

Tipp 4: Írjál mindenhova projektre szabott motivációs levelet. Tudom, hogy ez sok munka, de megéri. Ez azt mutatja a szervezeteknek, hogy tényleg náluk akarsz lenni, hiszen vetted a fáradságot, hogy elolvasd végig a leírást, gondolkodtál a projekten és nem csak becsatoltad a sablon motivációs leveledet.

Tipp 5: Legyél kreatív! Rakjál sok képet a CV-dbe és a motiv. leveledbe, legyen színes, csinálj videót magadról, használj mindenféle számítógépes programot a szerkesztéshez, mindegy mit csinálsz, a lényeg, hogy kitűnj a tömegből és emlékezzenek rád.

Tipp 6: Szépíthetsz a dolgokon, de soha ne hazudj! Pl. ne hazudd azt, hogy szuperül tudsz fotózni és képeket szerkeszteni, ha igazából nem, mert lehet, hogy pont ezért választanak téged és ez lesz a dolgod a szervezetnél és lesznek kellemetlen meglepetések ha kiderül, hogy csak hazudtál...

Tipp 7: Nem titok, hogy minél több dolog van a CV-dben, annál inkább kellesz majd egy szervezetnek. Amíg ki nem jutsz, addig folyamatosan vállalj önkéntes munkát különböző helyeken, találd meg a helyedet otthon, vegyél részt különböző eseményeken, kezdj el önkénteskedni vagy dolgozni egy civil szervezetnél (hiszen EVS-en is főleg civil szervezetek vannak).

Tipp 8: Tudjál angolul! És az sem hátrány, hogyha tudsz egy kicsit (vagy nagyon) a célország nyelvén. Van ahol nem kötelező az angol nyelvtudás, de akkor tudnod kell beszélni az adott ország nyelvén. Az első hónapokban, amíg el nem kezdesz pötyögni a másik nyelven minden angolul folyik.

Tipp 9: Ne ess kétségbe a skype-interjúkon. Egyre elterjedtebb, hogyha tetszett nekik a bemutatkozásod, akkor akarnak majd egy interjút skype-on is. Ez a téma egy újabb bejegyzést megérdemelne, mert annyi tippem van ehhez is (talán valamikor a jövőben), a lényeg, hogy mosolyogj sokat, add magadat, ne aggódj a nyelvtudásod miatt (hidd el az övüké se tökéletes, sőt...) és merjél kérdezni (az mindig jó pont). Nekem voltak interjúim, amik jól sikerültek és nem engem választottak, voltak, amik rosszul sikerültek, de mégis engem akartak. Fogalmam sincs mi alapján választanak (talán valamilyen felsőbb sugallatnak engedelmeskednek), persze itt is vannak tipikus kérdések, az egész olyan, mint egy állásinterjú. 

Na de hogyan is lehet EVS-re menni?

1) keress egy küldő szervezetet. A szervezetek kapcsolatban állnak egymással, úgyhogy biztos lesz olyan, hogy egy adott szervezet csak egy megadott küldő szervezettől fogad önkénteseket. A küldő szervezet intéz mindent, a szerződést, a biztosítást, indulás előtti tréninget... stb.

Az én küldő szervezetem a Messzelátó Egyesület: http://messzelato.hu/evs

2) keress projekteket. A hivatalos database-n kívül van egy csomó weboldal és facebook oldal is, ahol találhatsz EVS projekteket. Persze, ez nehéz dolog, mert nem tudhatod, hogy éppen hova keresnek önkéntest és hova nem, szóval elég nagy lutri a dolog. 

Hivatalos: https://europa.eu/youth/evs_database

Ezekre a projektekre éppen keresnek önkénteseket: https://europa.eu/youth/vp/opportunity_list

3) csinálj egy ütős önéletrajzot és motivációs levelet és jelentkezz. Az e-mailben mindenképpen írd meg nekik, hogy már van küldő szervezeted, linkeld be a weboldalukat is, hogy utána tudjanak nézni, hogy mivel foglalkozik a szervezet. Ez fontos, mert a küldő szervezet választásod is sokat elárul rólad és előnynek számít, ha már van szervezeted.

4) reménykedj!

Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe az EVS-ről, de biztos kifelejtettem valamit... Bármi kérdésetek van, nyugodtan írjatok e-mailt és szívesen segítek. :) 

U.i. Köszönöm mindenkinek az üzeneteket, nagyon hízelgő és vicces egyszerre, hogy már most az én helyemre akartok pályázni, de ahogy az olaszok mondják "Piano, piano" (lassan, lassan = lassan a testtel) mert még csak 1 hónapja vagyok itt, úgyhogy nem mostanában fognak keresni helyettem embert :D ( ez majd csak nyáron lesz esedékes)

1 hónap

Bizony-bizony, nekem is furcsa, de hétfőn lesz 4 hete annak, hogy megérkeztem ide, Pratóba. Ez az egy hónap nagyon gyorsan eltelt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt zökkenőmentes. Teljesen idegen emberekkel együtt lakni és dolgozni még otthon, Magyarországon is nagyon nehéz, hát még egy idegen országban, úgy hogy nagyon közös nyelv sincs, amit használhatnánk. Én szeretnék többet olaszul beszélni, de mivel a többi önkéntes nem beszél olaszul egyáltalán, ezért rám lett parancsolva, hogy angolul beszéljek. Helyiekkel pedig nagyon nehéz ismerkedni/barátkozni, mert nyilván még nem tudom annyira a nyelvet, hogy bármiről beszélgethessek, ők pedig nem annyira toleránsak, hogy várjanak 5 percet, amíg kinyögök egy nehezebb mondatot. Úgyhogy most eléggé szenvedek attól, hogy hogyan tudnám megtanulni a nyelvet minél gyorsabban és könnyebben. Az olasz tanfolyam nekem elég haszontalan, már mindent tanultam, amit ott veszünk, és az se segít, hogy tele van a tanfolyam arab migránsokkal, akik nem tudják az itteni írásmódot és a betűket. Bár tegnap azt mondta a tanár, Roberto, hogy nekem mindenképpen mennem kell júliusban középfokú nyelvvizsgázni, úgyhogy remélem valami történni fog annak érdekében, hogy én is haladhassak a tanulásban.

Programokban és munkában nincs hiány, mindig van valami tennivaló. A héten CSN-ben (Centro di Scienza Naturali, egy kisebb állatkertszerűség) dolgoztam 4-5 éves gyerekekkel, és folyamatosan megy a színházas projekt is. December elsején lesz egy kurzusunk a vízről, vízpazarlásról, tegnap este arra raktuk össze a játékokat, adatokat kerestünk, kreatívkodtunk egy kicsit. Most éppen Arezzoban vagyok, egy energiáról szóló maratoni kurzuson veszünk részt Miguellel (10-18 tart). A várost sajnos nem fogjuk tudni teljesen körbejárni, csak egykicsit körül nézünk, de megfogadtuk, hogy visszajövünk majd.

Nagyon sokat megyek kirándulni a hegyekbe, persze nem egyedül, mert még nem ismerem az itteni tájat. Vasárnap Andreával és a kutyájával, Oscarral voltam egy hoszabb túrán a hegyekben. Gyönyörű volt az idő, sütött a nap és elég meleg is volt, ami sajnos már nem mondható el erre a hétre. Elég hideg van, a lakásban is, úgyhogy mindannyian köhögünk és meg vagyunk fázva. 

Kedden éjjel, Miguellel, Karimmal és Andreával szerveztünk egy éjjeli túrát a hegyekbe (Monteferrato a hely neve). A hegy tetején van egy kis házikó, ahol a túrázók megpihenhetnek kicsit, van kandalló, ahol lehet sütni meg tüzet rakni, nagyon kedves hely. Ott vacsoráztunk, grilleztünk csirkét meg zöldségeket és sokat beszélgettünk. Aznap éjjel pont telihold volt, úgyhogy amikor jöttünk le a hegyről, nem is kellett elemlámpát használnunk, annyira világos volt a hold miatt. Ha úgy képzelitek el ezeket a túrákat, hogy csak sétálgatunk kicsit, beszélgetünk meg pihengetünk, na akkor teljesen rosszul gondoljátok. Meredek hegyoldalakon kell felmásznunk, ráadásul a talaj mindenhol nagyon sziklás, csakhogy még nehezebben lehessen megmászni ezeket a hegyeket. Általában Andrea a túravezető és ő mindig nagyon gyorsan megy. Van, hogy ok nélkül elkezd futni felfelé és nekünk ugye követni kell, ha nem akarunk lemaradni és elveszni. Minden erőmet (akarat- és testi erőmet is) össze kell szednem ezeken a túrákon, hogy ne könyörögjek egy kis pihenőért. De még a legelején megfogadtam, hogy sose fogok nyavalyogni ezeken a kirándulásokon és sose kell majd miattam megállni pihenni. A túrák nagyon jó edzések is, hiszen nyáron vagy workcampeket vagy gyerektáborokat fogok vezetni és ott mindennap ilyen túrák vannak, úgyhogy ez most a felkészülési időszak számomra.

Azért is nagyon hasznos a hegyekben mászkálás, mert irtózatosan sokat eszek itt. Olaszországban a pasta-pizza-kávé szentháromság tényleg nem vicc. A reggeli csak valami édes péksüti lehet, lehetőleg lekvárral vagy nutellával. Reggeli előtt gyorsan lehúznak egy erős fekete kávét, reggeli közben cappucinót isznak és abba mártogatják a péksütijüket, de képesek akár egy egész szelet lekvároskenyeret is beletunkolni a kávéjukba. Aztán délelőtt isznak még 1-2 erős cafè normale-t és indulhat a nap. Ebédre valami szendvicset esznek, sonkával, sajttal, vagy tésztát főznek, aztán délután még isznak 5 kávét, péksütiznek, aztán vacsorára megint pizzát vagy tésztát esznek. Ez így nem tűnik soknak de itt kell megjegyeznem, hogy minden nagyon-nagyon-nagyon finom és minőségi. Itt, Toscanában különösen fontosnak tartják a 0 kilométeres termékeket (amik igazából helyi termékeke, a lényeg, hogy nem nagyon akarják támogatni azoknak a termékeknek az importját, amik maguk is meg tudnak termelni) és a házi készítésű dolgokat. Persze mint minden minőségi dolognak, itt is mindennek meg van az ára. Egy jó tanács: Soha ne számold át az árakat forintra! Ha mégis megteszed, szívinfarktust fogsz kapni, annyira drága minden. 

Az irodában elterjedt az a nézet, hogy én hajlamos vagyok mindent túlgondolni, úgyhogy tömegével jönnek a tanácsok: ne gondolkodj, csak csináld, amit szeretnél; ez az 1 év olyan hamar véget ér, élvezd minden percét, gondolkodás nélkül. Van benne igazság, bár szerintem inkább itt gondolkodnak keveset, nem én sokat :D De azért megfogadtam, hogy igyekszem az itteni életritmus szerint élni és akkor talán kevesebbet fogok rágódni a dolgokon. Most túl sokat gondolkozom azon, hogy ha ezt meg azt mondom vagy teszem, akkor mit fognak gondolni a többiek, hátha félreértik...stb. Nem lesz egyszerű elérniazt, hogy ne érdekeljenek ezek a dolgok, de azért előbb-utóbb biztos sikerül fejlődnöm. 

Bocsánat, de képeket sajnos most nem tudok mutatni, de később sok-sok képet fogok feltölteni :)

Buona serata a tutti! ;)

Az első munkanap és egy kis pápa

'Sose hittem volna, de végre ez a nap is eljött, elkezdtünk dolgozni. Vagyis persze, ez még nem igazi munka volt, hanem egy kis ismerkedés és a hivatalos dolgok intézése, este pedig megvolt az első itteni olasz óránk. Képeim sajnos nagyon nincsenek a mai napról, mert kicsit furán vette volna ki magát ha elkezdek fényképezgetni a feladatok közben, de találtam a Legambiente oldalán pár képet, úgyhogy azt kirakom :)

Szóval, 9:50re ott voltunk az irodánál, majd kiderült, hogy nem ott fogjuk kezdeni a napot, hanem az egyik nagyon kis aranyos parkban, ahol nyaranként ingyenes koncertek szoktak lenni. Ilaria három feladatot készített nekünk elő, amik a non-formális tanulást készítették elő, majd utána minden feladatot megbeszéltünk. A tegnapi napot négyünkön kívül Veronica, Federico és Andrea is végig csinálta, mert együtt fogunk dolgozni a következő évben. Az irodában már sokkal inkább arra koncentráltunk, hogy mi lesz a konkrét feladatunk. Meg is kaptuk az első feladatot, játékokat kell kitalálnunk az iskolai gyerekeknek, ahol vízzel kapcsolatos előadást fog tartani a Legambiente. Ez december elején lesz, 15 éves gyerekekkel, úgyhogy a héten sürgősen el kell kezdenünk gondolkodni, mert még egy online kurzust is el kell olvasnunk a témáról. Az előadást is nekünk kell megcsinálni angolul, és Ilaria fogja lefordítani olaszra. Az irodában van egy ping-pong asztal, azon is játszottunk kicsit, de egyértelműen túl béna vagyok a többiekhez képest,múgyhogy gyakorolnom kell! :) 

A CSAPAT (balról-jobbra: Federico, Dani, Pawel, Miguel, én, Natasa, Veronica, középen Andrea, Sasha éppen nem volt itt, mert elrohant tollakért) :)

Tegnap este Sashával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit sétálni, mert ma reggel jött a pápa Pratóba (mialatt most írok, hallom a beszédét, amit a dómban tart) és voltak emberek, akik már tegnap odamentek a templomokhoz, hogy legyen helyük. Nagyon furcsa volt, mert ahogy bementünk egy templomba, az emberek a földön, hálózsákban készültek aludni, egy csomó takaróval. Az oltár körül is feküdtek emberek és mindenki mezítláb rohangászott a templomban. A kijáratnál adtak nekünk 2 szalagot, amire rá kellett írnunk a nevünket és felkötni egy óriási keresztre, ami azt hiszem ajándék lesz a pápának vagy valami ilyesmi. Szóval valahol a pápa közelében van egy piros szalag a nevemmel :D

Ma reggel Natasával el akartunk menni megnézni a pápát, csak kicsit elaludtunk. Amikor felébredtünk, a pizsamára gyorsan felkaptuk a kabátunkat, meg cipőt, aztán rohantunk, hogy lássuk a pápát. És láttuk is, itt a bizonyíték!!!!!! Igen-igen, láttam a pápát...

Kár, hogy a beszédéből egy szót se értek mert olaszul van, de mindenki őrjőng, úgyhogy biztos jó. Elvileg a sok kínai miatt jött ide, úgyhogy biztos a migrációról meg ilyen dolgokról beszél. Óriási őrület van kint, a voltok tegnap elkezdtek pápa kekszeket árulni (fogalmam sincs mi az, lehet pápa alakú keksz vagy ilyesmi), mindenhol ki volt írva, hogy Benvenuti, amúgy itt simán csak Francesconak hívják az emberek és úgy tűnik mindenki imádja.

Tegnap volt az első olasz óránk is. Migránsokkal vagyunk együtt, akik már itt dolgoznak pár éve (5-6 éve) de még nem tanulták meg a nyelvet. Kellett írni egy tesztet, hogy milyen szinten vagyunk, és a tanár azt hitte, hogy csaltam, mert nekem sikerült... Aztán később kiderült, hogy mégse csaltam. A tanár amúgy cuki, kb. 70 éves, Sienában lakik és órán csak olaszul beszélünk. Amiket vettünk, azokat már persze tudom, de a magyarázatokat, meg amiket mondanak a tanárok csak én értem, úgyhogy szerintem azért hasznos lesz. Ma megkértem mindenkit, hogy hozzám csak olaszul beszéljenek, és mondták, hogy oké, csak akkor fognak angolt használni, ha a többiek is ott vannak.

Ma este lesz egy workshop, ahol kötni lehet, lehet elmegyek, egy magyar nő tartja, de a többiek mind olaszok, úgyhogy tudnám gyakorolni az olaszt is meg a kötést is. A saját kötésemet otthon kellett hagynom, mert nem fért be a táskámba (ne haragudj Zsófi) de úgy tűnik attól még tudok gyakorolni.

Ci vediamo a presto!

(Nemsokára találkozunk!)

Non ti preoccupare!

Azaz ne aggódj. Ez a mondat lehetne akár az olaszok jelmondata is. Mindent szépen komótosan csinálnak és nem igazán zavartatják magukat. Nem akartam elhinni Daninak és Ilarianak, amikor azt mondták a Skype-interjún, hogy ez az egyik legfontosabb mondat itt, de most már látom, hogy igazuk volt. Mindenkinek a viselkedése ezt sugározza, és ez nagyon szimpatikus bennük. Otthon túl sokat aggódtam mindenféle dolog miatt, ami most már nem is számít, szóval a következő év nagy feladata, hogy lazítsak és non mi preoccupare (ne aggódjak). 

A reggel egy jó kis feketével kezdődött, utána elmentünk egy helyre, ahol isteni cappucinot és péksütiket lehetett venni. Az enyém egy leveles tésztás, ropogós, meleg, nutellás csoda volt, még vagy ötöt meg tudtam volna enni belőle...

Utána kimentünk a vasútállomásra, ahol találkozhattam egy másik Legambiente taggal, Andrea-val, aki a túrákért felelős a szervezetnél (ha jól értettem). 

Délben megérkezett Pawel, a lengyel önkéntes, aki grafikus dizájnerként dolgozott Krakkóban csak unta az egész napos photoshoppolást és váltott. Két hete tudta meg hogy jöhet Pratoba és szó nélkül jött is, egy csomó karamella (tejes, vajas, csokis, csoki bevonatos) és 2 liter rózsaszín alkohol társaságában. Ezt az italt az apukája csinálja otthon és csak az ő ismerőseik ismerik. Állítólag gyümölcs íze van, szerintem egyszerűen csak vodka ízű.

Délután próbáltuk elintézni az olasz sim-kártyát és a buszbérletet, de egyiket se sikerült, egyrészt a siesta (13-15:30 között szinte minden zárva van) másrészt az általános információ hiány miatt. Bementünk az irodába, ahol végre találkozhattunk Ilariaval (ő az egyik főnök),megnéztük az irodát, aztán kicsit beszélgettünk a Teatro Fabbrichino-ról, amin jövő héten kezdünk el dolgozni. Ez egy színházas, gyerekes program egy kis kézműveskedéssel fűszerezve, részletek majd később jönnek, ha már én is többet tudok.

Este elmentünk és tettünk egy kört a városban Sashával és Pawellel. Elég sokat sétáltunk, megnéztük a kínai negyedet, a folyópartot, a könyvtárat és a régi városrészt (ahol lakunk). Sasha nagyon jó idegenvezető, ismeri az összes jó helyet a városban és mindenről tud valami érdekes történetet mesélni. A folyóban hihetetlenül sok nutria él, este láttam legalább tizenötöt, elég kövérek és hagyják, hogy az ember közel menjen hozzájuk. Lehet egyet megpróbálok majd befogni.

Egy tipikus utca

A könyvtár

A városban imádják a modern művészeteket, van múzeum és sok modern szobor is. Ez a könyvtárban van, könyvekből készült és imádom ❤️

Pratoban minden nagyobb átjárónak arca van

Az egyik leghíresebb tér Pratoban. Egy hét múlva jön a pápa és ebben a külső szószékben fog beszédet mondani.

Az egyik kedvenc terem.

Itt, Pratoban nagyon-nagyon meleg van még most is, rövidujjúban mászkálunk, de sokan rövidnadrágot hordanak még. Tetszik a város, de egyértelműen vannak problémák, mint például a túlzott drogozás. 

Ma már használtam kicsit az olaszt, magamnak rendeltem teát (mandulás volt, az illata jobb volt mint az íze) az egyik helyen és egyszerű mondatokat is képes voltam használni. 

Holnap délelőtt kirándulni megyünk a hegyekbe, végre használhatom a túrabakancsomat! :)

Elkezdődött...

Tegnap délután, amikor elindultam, még fel se fogtam igazán, hogy Olaszországba indulok egy évre. Nagyon nehéz volt eljönni, még este a vonaton is Firenze-Prato között (ami egyébként csak 20 perc az elképesztően lassú vonattal)  azon gondolkodtam, hogy biztos jó ötlet volt-e eljönni és belevágni ebbe az óriási kalandba. 

A repülőtéren óriási tömeg volt és az én gépem is tömve volt olaszokkal, pedig még mondtam is, hogy szerintem senki se fog ezzel a géppel jönni és biztos nem leszünk sokan de úgy tűnik mindenkinek Pisában volt dolga, vagy ott lakik. Szerencsére az ablak mellett volt a helyem, gyönyörű volt a naplemente és láttam felülről a Balatont és a tengert is. A repülőút nagyon olaszosra sikerült, volt egy csomó rázkódás, kicsit késve indultunk, mert az egyik férfi nem nagyon volt hajlandó leülni és akárhányszor leültették a stewardess-ek ő mindig felállt és elkezdte kipakolni a felső csomagtartót, de valahogy mégis több mint fél órával előbb értünk Pisába.

 A buszon Firenzébe végig a volt kolis szobatársammal beszélgettem, aki Firenzében van Erasmussal és pont ugyanezzel a géppel jött, nagyon meglepődtem, amikor megláttam a reptéren. Óriási szerencse volt, hogy összetalálkoztunk, nélküle sokkal nehezebb lett volna jegyeket venni és eligazodni. Mivel Firenzében még volt időm a vonat indulása előtt ezért úgy döntöttem, hogy kicsit körülnézek és átmegyek Tusiékhoz egy teára, ahol máris meg lettem hívva egy magyar partira pénteken és ahogy kivettem a szavaikból csak olyanok lesznek ott, akik tudnak magyarul (bár nem tagadom jobban örültem volna egy olasz partinak olaszokkal, ha már itt vagyok :D). 

Firenze gyönyörű, nagyon drága és az a rész, amit láttam belőle nagyon olasz. Kis utcák macskakővel (amin egyébként borzalmas húzni a bőröndöt, mert mindig megakad, meg zötykölődik és egy idő után úgy érzi az ember, hogy leszakad a karja), zsalus ablakok, Dávid szobor az egyik téren és furcsa, de otthonos lakások ( Tusiék konyhájában a padló például nem egyenes, hanem a közepétől emelkedik, mintha egy domb lenne ott, úgyhogy ha valaki a hűtőhöz akar menni, fel kell mennie az emelkedőn). 

Több kép egyelőre nincs az esti Firenzéről, így is majdnem meghaltam a bőrönd tologatásban és már se kedvem, se időm nem volt a fotózgatásra.

Amikor megérkeztem Pratoba a vasútállomáson már várt Dani és Sasha (az EVS önkéntesek, akiket mi váltunk) és Karim (az egyik olasz önkéntes, aki nem mellesleg cukrász is ). Mindenki nagyon aranyos és kedves volt, a vasútállomás nagyon közel van a lakáshoz és amennyire láttam gyönyörű a város, tudom, hogy imádni fogom. A lakás szuper, jó helyen van, szelektíven gyűjtik a szemetet (ez sokkal kiépítettebb rendszer itt, mint otthon, minden nap más fajta szemétért jön a kukás, elég hogyha kirakod a kukászsákokat az utcára az ajtód mellé és az másnapra eltűnik) ez a kilátás az ablakomból (egyelőre, mert szerintem szobát fogok váltani, ez a mostani kicsit kietlen).

A szomszédoknak ilyen erkélyük van.

A lakásban egy Judit feliratú ajándék várt, amiben volt egy Legambientés póló, térképek, matrica, hasznos tudnivalók, annyira cukik voltak, ráadásul Karim rajzolta a kis ábrát rajta.

Este még kicsit beszélgettünk, teáztunk, aztán éjfél körül lefeküdtünk aludni. Most reggel a szomszédos harang ébresztett, ami minden negyed órában elkezd kongatni kb. reggel 6 óra óta. Ma semmi dolgom nincsen, délben érkezik Pawel, a lengyel önkéntes, mi ketten megyünk ki érte Danival mert Sasha Firenzébe megy.

Dolgozni csak hétfőtől fogok, addig elvisznek majd boltba, meg kávézni, megmutatják a várost és ismerkedem a közeggel. :) Jövő héttől hetente 2x lesz olasz órám + az online nyelvi kurzus, szeretnék minél előbb elkezdeni olaszul beszélni.