2015. november 3., kedd

Elkezdődött...


Tegnap délután, amikor elindultam, még fel se fogtam igazán, hogy Olaszországba indulok egy évre. Nagyon nehéz volt eljönni, még este a vonaton is Firenze-Prato között (ami egyébként csak 20 perc az elképesztően lassú vonattal)  azon gondolkodtam, hogy biztos jó ötlet volt-e eljönni és belevágni ebbe az óriási kalandba. 

A repülőtéren óriási tömeg volt és az én gépem is tömve volt olaszokkal, pedig még mondtam is, hogy szerintem senki se fog ezzel a géppel jönni és biztos nem leszünk sokan de úgy tűnik mindenkinek Pisában volt dolga, vagy ott lakik. Szerencsére az ablak mellett volt a helyem, gyönyörű volt a naplemente és láttam felülről a Balatont és a tengert is. A repülőút nagyon olaszosra sikerült, volt egy csomó rázkódás, kicsit késve indultunk, mert az egyik férfi nem nagyon volt hajlandó leülni és akárhányszor leültették a stewardess-ek ő mindig felállt és elkezdte kipakolni a felső csomagtartót, de valahogy mégis több mint fél órával előbb értünk Pisába.

 A buszon Firenzébe végig a volt kolis szobatársammal beszélgettem, aki Firenzében van Erasmussal és pont ugyanezzel a géppel jött, nagyon meglepődtem, amikor megláttam a reptéren. Óriási szerencse volt, hogy összetalálkoztunk, nélküle sokkal nehezebb lett volna jegyeket venni és eligazodni. Mivel Firenzében még volt időm a vonat indulása előtt ezért úgy döntöttem, hogy kicsit körülnézek és átmegyek Tusiékhoz egy teára, ahol máris meg lettem hívva egy magyar partira pénteken és ahogy kivettem a szavaikból csak olyanok lesznek ott, akik tudnak magyarul (bár nem tagadom jobban örültem volna egy olasz partinak olaszokkal, ha már itt vagyok :D). 
Firenze gyönyörű, nagyon drága és az a rész, amit láttam belőle nagyon olasz. Kis utcák macskakővel (amin egyébként borzalmas húzni a bőröndöt, mert mindig megakad, meg zötykölődik és egy idő után úgy érzi az ember, hogy leszakad a karja), zsalus ablakok, Dávid szobor az egyik téren és furcsa, de otthonos lakások ( Tusiék konyhájában a padló például nem egyenes, hanem a közepétől emelkedik, mintha egy domb lenne ott, úgyhogy ha valaki a hűtőhöz akar menni, fel kell mennie az emelkedőn). 
Több kép egyelőre nincs az esti Firenzéről, így is majdnem meghaltam a bőrönd tologatásban és már se kedvem, se időm nem volt a fotózgatásra.

Amikor megérkeztem Pratoba a vasútállomáson már várt Dani és Sasha (az EVS önkéntesek, akiket mi váltunk) és Karim (az egyik olasz önkéntes, aki nem mellesleg cukrász is ). Mindenki nagyon aranyos és kedves volt, a vasútállomás nagyon közel van a lakáshoz és amennyire láttam gyönyörű a város, tudom, hogy imádni fogom. A lakás szuper, jó helyen van, szelektíven gyűjtik a szemetet (ez sokkal kiépítettebb rendszer itt, mint otthon, minden nap más fajta szemétért jön a kukás, elég hogyha kirakod a kukászsákokat az utcára az ajtód mellé és az másnapra eltűnik) ez a kilátás az ablakomból (egyelőre, mert szerintem szobát fogok váltani, ez a mostani kicsit kietlen).
A szomszédoknak ilyen erkélyük van.

A lakásban egy Judit feliratú ajándék várt, amiben volt egy Legambientés póló, térképek, matrica, hasznos tudnivalók, annyira cukik voltak, ráadásul Karim rajzolta a kis ábrát rajta.
Este még kicsit beszélgettünk, teáztunk, aztán éjfél körül lefeküdtünk aludni. Most reggel a szomszédos harang ébresztett, ami minden negyed órában elkezd kongatni kb. reggel 6 óra óta. Ma semmi dolgom nincsen, délben érkezik Pawel, a lengyel önkéntes, mi ketten megyünk ki érte Danival mert Sasha Firenzébe megy.
Dolgozni csak hétfőtől fogok, addig elvisznek majd boltba, meg kávézni, megmutatják a várost és ismerkedem a közeggel. :) Jövő héttől hetente 2x lesz olasz órám + az online nyelvi kurzus, szeretnék minél előbb elkezdeni olaszul beszélni.

1 megjegyzés: