Egy nehéz nap

Az EVS nem egy könnyű dolog. Bőven kell hozzá bátorság, és nem csak ahhoz, hogy belevágjon az ember, hanem ahhoz is, hogyha már egyszer ott van valahol, szembe tudjon nézni a problémákkal, bármilyen formában is jönnek. Hinni kell abban, hogy minden azért történik, hogy jobb ember lehessek és fejlődjek. Eddig mindig a munkától vagy az olasz nyelvtől féltem, most már sokkal inkább félek attól, hogy milyen változásokra van ahhoz szükségem, hogy mindenki olyannak láthasson, amilyen tényleg vagyok. Hiszem, hogy minden értem történik, tudom, hogy nagyon sokat kell tanulnom és kész is vagyok tanulni, viszont nagyon megijesztenek azok a módszerek, amivel itt tanítanak. 

A tegnapi nap nagyon nehéz volt nekem több okból is, és ma reggelre eljutottam odáig, hogy szeretnék hazamenni. Természetesen nem fogok hazamenni, nem azért küzdöttem el magamat idáig, hogy aztán feladjam. Viszont fontos tudni, hogy az EVS nem csak az állandó partizásról szól, ez nem egy nyaralás. Itt munka van, és főnök van és bárki bármit mond (remélhetőleg) azért mondja, hogy neked segítsen. Meg kell tanulni elfogadni ezeket a segítségeket, de ez néha nagyon nehéz, főleg ha nem olyan formában érkeznek, amihez az ember hozzászokott. Ráadásul Dani és Sasha is elindultak Budapest felé ma reggel, úgyhogy már velük se tudok beszélgetni élőben. Nagyon fognak hiányozni a reggeli kávézások, az esti teázások, a bölcs tanácsaik és a sok segítség, amit tőlük kaptam az elmúlt 3 hétben. Nagyon furcsa, hogy nem ülünk kint a konyhában együtt és vacsorázunk, vagy hogyha nyílik az ajtó, akkor nem ők jöttek haza. 

Na de mit is csináltam a héten? Sok mindent. :) Főleg a színházban dolgoztam vagy olaszoztam. Ma pedig a Festa dell'albero-ban (Fa fesztivál) segítettem. Karim, Andrea, Pawel és én elmentünk egy állatkertszerű helyre, ahol egy osztállyal (7-8 éves gyerekek) fákat ültettünk, játszottunk és beszélgettünk a természetről. Megtanultam, hogyan kell elültetni egy fát szakszerűen és kaptam is ajándékba egyet az erkélyre, bár szerintem kiültetem egy parkba vagy valahova, mert azért egy erkélyen mégse tarthatok egy normális fát. Mi Pawellel főleg csak segítettünk, Andrea, Karim és Ilaria tartották a napot.

Nagyon sok képem van, de sajnos nem oszthatom meg, mert itt, Olaszországban nagyon szigorúan veszik azt, hogy a gyerekek arca nem látszódhat a képeken...

Holnap megint a színházba megyek délután (igen, van hogy hétvégén is dolgozom), aztán meg kell terveznünk egy előadást a vízről egy osztálynak, amit december elején fogunk tartani. Megismerkedtem más EVS önkéntesekkel a városban, egyelőre még nincsenek közös programjaink, de tervezem, hogy összebarátkozok velük.