Nagy a rakás

Az utóbbi két nap nem volt olyan eseménydús, tegnapelőtt (csütörtök) délelőtt kicsit körbevezettük Miguelt a városban, utána meg elmentünk vásárolni és pár ügyet elintézni. Most már hivatalosan is van olasz telefonszámom!!!! De a bevásárlás menetét nem igazán értem, mert csak egy szupermarketben vásárolhatunk és hitélkártyaszerűségünk van, aztán utána számlát kell kérni, az egész olyan zavaros kicsit, de majd biztos megszokjuk. A bevásárlás nagyon vicces volt, mert eldöntöttük a fiúkkal, hogy együtt fogunk főzni, úgyhogy végülis mindent együtt vettünk és végül volt 7 óriási táskánk, amit haza kellett cipelni.

A város nagyon-nagyon szép, még mindig nem igazodok ki az utcák között, nekem mindegyik ugyanúgy néz ki, de tényleg szép, mindenhol elrejtett piazzákba ütközik az ember, ahol biztos van 1-2 pasticceria (itt szokták kávét inni és péksütit enni az olaszok) kávézó emberekkel. Az idő szintén nagyon jó, mindennap 22 fok van, rövidujjúban mászkálunk sőt tegnap annyira melegem volt, hogy gondolkodtam a rövidnadrágon is.

Tegnap délelőtt megjött Natalia (vagy Natasa, nem is tudtam, hogy Oroszországban ez a két név ugyanaz) is, úgyhogy most már együtt van a csapat. Egy ideig még hatan vagyunk a lakásban, aztán november 20-a után csak négyen maradunk, mert Dani és Sasha elmennek haza. 

Mindenki nagyon aranyosnak tűnik, de a közös hangot leginkább a spanyol fiúval, Miguellel találom meg. Nagyon sokat nevetünk és viccelődünk együtt, ő egy igazán őrült ember, de közben nagyon aranyos is. Kicsit szerencsétlen, mert 2 napja van itt, de már háromszor is történt vele olyan baleset, ami engem is érintett, először ugye az ipad dolog, aztán tegnap majdnem eltörte a lábamat, mert amikor szálltunk ki a kocsiból nem látta, hogy a lábam az ajtóban van még és elkezdte csapkodni az ajtót, hogy becsukja, aztán tegnap ebédfőzés közben majdnem felgyújtotta a konyhát. Nagyon finom zöldséges csirkét csináltunk és azt mondta, hogy ők Spanyolországban szoktak fehér bort is tenni bele, de mivel az nem volt itthon ezért úgy gondolta, hogy Pawel lengyel pink vodkája is jó lesz. És csak öntötte és öntötte, aztán hirtelen nagyon meggyulladt a serpenyő... De a végeredmény tényleg finom lett.

Igen-igen, az ott a háttérben Unikum, Olaszországban nagyon népszerű, mert ugye a Zwack család egy csomó ideig itt élt. Sasha különösen szereti, szerintem majdnem az egész üveget ő itta meg, csak ő rak a pohárba egy óriási kanál mézet is. 

Tegnap elmentünk egy helyre és ettünk tagliere-t és találkoztunk Alessandroval. A szó maga azt jelenti, hogy vágódeszka, de amikor egy bárban kéri ezt az ember, kihoznak egy óriási vágódeszkát tele sajttal, sonkával, kenyérrel és minden jóval. Amúgy a kenyér borzalmas itt, Toszkánában a legtöbb kenyérbe nem tesznek sót és ettől elég íztelen az egész és az állaga frissen egy 2 hetes kenyérre emlékeztet. Alessandro pedig egy olasz fiú, Dani és Sasha barátja, de azt hiszem a Legambienténél is csinál valamit. Angol-spanyol szakos a firenzei egyetemen és az este egyik felében csak spanyolul akart beszélni Miguellel, a másik felében meg engem győzködött, hogy olasz helyett inkább spanyolt vagy portugált tanuljak, úgyhogy hozzám is elkezdett spanyolul beszélni. 

Tegnap már egész sokat beszéltem olaszul, a probléma az, hogy se Natalia, se Pawel, se Miguel nem tud olaszul, úgyhogy a nyelvtanfolyamon biztos mindent elölről kezdünk :( De jövő héten az irodában megkérek mindenkit, hogy hozzám csak olaszul beszéljenek és Miguel azt mondta, hogy hozzá is beszélhetek olaszul, mert ő nagyjából érti, és majd angolul válaszol, csak hogy gyakorolhassunk. Ez biztos vicces lesz :)

Ma Firenzébe megyünk kirándulni, hétfőn pedig hivatalosan elkezdjük a munkát. Minden percet nagyon élvezek itt, el se hiszem, hogy még 1 évet itt lehetek, annyira hihetetlen...